A természetfotós számára egyik legnagyobb ajándék, amikor lencsevégre kaphatja Eurázsia egyik legszínpompásabb, legexotikusabb megjelenésű madarát, a gyurgyalagot (Merops apiaster). A népnyelvben csak gyurgyókaként vagy méhészmadárként emlegetett tollas vándor május elején érkezik vissza hozzánk afrikai telelőhelyéről, hogy a nyílt területek, folyópartok lösz- és homokfalait választva fészket ásson, és életet adjon egy új generációnak.
Ezzel a három fotóból álló sorozattal nemcsak a madár lenyűgöző, szinte valószínűtlen színeit szerettem volna megmutatni, hanem felhívni a figyelmet sérülékenységére is.
Veszélyben a repülő ékszerdoboz
Bár a gyurgyalag jelenléte a tájban igazi „esztétikai élmény”, a méhek fogyasztása miatt gyakran kerül konfliktusba az emberrel. Sajnos a fészkelőhelyek benövényesedése, a homokbányák rézsűsítése, a vegyszeres mérgezések, sőt, a költőüregek szándékos, drasztikus elzárása mind-mind veszélyeztetik a faj fennmaradását.
A gyurgyalag védelme Romániában és a környező országokban is kiemelten fontos: szigorúan védett fajról van szó, amelynek megóvása (főként a fészkelőhelyek és a Natura 2000-es területek háborítatlansága) közös felelősségünk.
„Fuvola-füttyel, ringva szállanak...”
A gyurgyalagok nemcsak a fotósokat, de a költőket is megihlették. Amikor a fészkelőhelyük közelében lestem a tökéletes pillanatot, óhatatlanul Áprily Lajos gyönyörű, Gyurgyalagok című verse járt a fejemben, amely hűen adja vissza azt a varázslatot, amit e madarak látványa nyújt:
„Ékes tollú szivárvány-madarak,
fuvola-füttyel, ringva szállanak.
A Maros-parton volt egy fűzberek,
abban lakott egy gyurgyalag-sereg.
Titkos utakra madarat ki hajt?
Ki küldte hozzám ezt a drága rajt?
Házam körül köröz. Varázs-körök?
A Maros a lelkemben hömpölyög.”
Fogadják szeretettel ezt a kis vizuális történetet a természet egyik féltett kincséről.
