Legtöbbször észre sem vesszük őket, pedig a vadkacsák – hivatalos nevükön a tőkés récék – igazi túlélők. Ők a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj, ráadásul minden házi kacsa büszke ősei.
Birtokba vették a vadkacsák a sepsiszentgyörgyi állomási tavat
A klasszikus portré.
Nem véletlen a magabiztos tekintet: egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában otthon érzik magukat.
Jól megérdemelt szieszta.
Még a legprofibb úszóknak is kell a pihenés! Amikor épp nem a víz alatt kutatnak magvak, apró halak vagy ebihalak után (mert bizony mindenevők), imádnak csoportosan a stégeken tollászkodni vagy szundítani egyet. A parti köveken vagy faépítményeken gyakran látni őket így, békésen szemlélődve.
Maradjak vagy menjek?
Érdekes kettősség jellemzi őket: míg a csapat egyik része délre vonul, mások dacolnak a hideggel és nálunk telelnek át.
Vadkacsa
A mély vizekből ugy bukik elő
a vadkacsa,
mint egy csodákat látott bölcselő.
(内藤文草 Naitō Jōsō, 1661-1704)
Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló.
Vigyázzunk tollas barátainkra: számukra a kenyér nem szeretet, hanem veszély!
Kérjük, ne etesse a vadkacsákat kenyérrel, pékáruval, chips-szel vagy édességgel! Bár a szándék jó, ezek az ételek súlyos károkat okoznak:
Angyalszárny-betegség: A pékárukban lévő túl sok szénhidrát miatt a madarak szárnya kifordul, deformálódik. Az így megbetegedett kacsa röpképtelenné válik és elpusztul.
Vízszennyezés: A vízben rothadó kenyér algásodást okoz és rontja a vízminőséget, ami a halak pusztulásához vezet.
