Háromszéki életképek címmel teszem közzé, a KépVIDÉK Alkotócsoport 2002-2023 közötti fotótáboraiban készült fotóim nagyon szűk válogatását

Szüntelenül keressük az újat, és közben elrohanunk a meglévő mellett, mert gondoljuk és éljük, hogy ami adott, ami már van, az örökre a miénk ... és már-már nem is érték. Már nem érdemes észrevenni, nem érdemes vigyázni rá. Mielőtt továbbállnánk – mert ezt teszi mellettünk mindenki, erre tart a világ – érdemes volna megállni és látni.

Észre kellene venni a rogyadozó falusi házban a szépet, a régi kúriában a jövőt – azt, hogy milyen lesz a látvány nélküle – idős arcon a leélt életet, mosolygó gyerkőcön a serdülőt, a kamaszt, a felnőttet, az embert. A felgyülemlő szeméthegyekben látni kellene a felelőtlenségen túl, a kilátástalanságot is.

Talán ezt éljük meg mindannyian, amikor kivonulunk falura, és megpróbáljuk – a kósza, innen-onnan visszaverődő fénysugarakat csapdába csalva – az expozíció idejére megállítani és rögzíteni az ott amúgy is más törvényszerűségeknek engedelmeskedő pillanatot.

 Toró Attila
Sepsiszentgyörgy, 2007